Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. április 27., csütörtök, Zita napja van.     Kapcsolat  Támogatás

Patkoló, Roman

1981-ben született Szlovákiában. 1999-től Münchenebn tanul ,Klaus Trumpf professzornál. Már 15 évesen első helyezést ér el a Szlovák versenyen.2000-ben a Sperger versenyen első helyezést ér el. 2003-ban a Nemzetközi ARD versenyen második helyezett lett.

 
Grant, Parks
(1910-?) amerikai nagybőgős és zeneszerző, akinek átiratai is ismertek.


 
Bottesini, Giovanni
(1820. december 22.Crema - , 1889. július 7. Parma)Fiatalság A nagybőgő történetének talán legnagyobb, legsokoldalúbb, mindmáig felülmúlhatatlan művésze a lombardiai Cremában született 1821. december 22-én. Apja szintén muzsikus, mégpedig klarinétos volt, de a rokonságban sok más muzsikus akadt. Ennek következtében a család ismeretségi körében nagy számban voltak a zenei élet különböző képviselői. Az ifjú Giovanni zenétől körülövezve cseperedett fel. A kis zseni útja e környezetből gyorsan és nyílegyenesen vezetett a legmagasabb csúcsokra, a nagybőgő művészetének addig elképzelhetetlen és azóta is megismételhetetlen piedesztáljára.Hétéves korától Petrallitól, a helybeli katedrális jónevű hegedűsétől, valamint Carlo Cogliattitól kezdett hegedűt illetve zeneelméletet tanulni. Mindkét pedagógus a család baráti köréhez tartozott, így természetes, hogy nagy szeretettel és fokozott gondossággal foglalkoztak a kivételes képességű gyermekkel. Milanói évek, hangszerei 1835-ben felvételre jelentkezett a milánói konzervatórium hegedű szakára, de ide ösztöndíj hiányában nem vették fel. ( három évvel korábban Verdi felvételi kérelmét is elutasították -és ez az intézet ma Verdi nevét viseli!). Volt viszont hely a fagott és a nagybőgő tanszakokon. Bottesini ez utóbbit választotta, ahol Rossi tanítványa lett. Későbbi visszaemlékezései szerint nem valamiféle különösebb vonzalom vagy hivatásérzet miatt határozott így, hanem azért, mert a család legtöbb tagja vonós hangszeren játszott. Ahogyan Bottesini nagybőgős lett, jellegzetes példája az azóta is számtalanszor megismétlődő, hasonló eseteknek.Bottesini számára a nagybőgő is ugyanolyan hangszer volt, mint a hegedű és ugyanazzal a határozottsággal, céltudatossággal és szorgalommal tanulta új hangszerét. Az eredmény nem is váratott sokáig magára. Az egyébként hatéves iskolát négy év alatt, kitüntetéssel végezte el, majd 1839-ben kitűnő eredményei elismeréseként jelentős pénzjutalmat kapott diplomája mellé. Ezt az összeget a család még kiegészítette, úgyhogy Bottesini megvásárolhatta a régen áhított hangszert, melyről eddig csak álmodott. Ez a mestermunka Carlo Giuseppe Testore- a kitűnő milánói hangszerkészítő- kezéből került ki. Minthogy az ifjú nagybőgős eléggé elhanyagolt állapotban kapta meg, rendbehozatta, és teljes volt a boldogsága mikor először játszhatott rajta. E kisméretű, háromhúros hangszer a művész méltó kísérője volt egész pályafutásán keresztül. Később még vásárolt egy Gasparo da Salo hangszert is. Ezeket a nagybőgőket A-hangolásban használta. Halála után a Testore mesés összegért kelt el és Angliába került. További sorsa ismeretlen. 1839-1966 Első szólófellépése szülővárosának színházban volt. Ezután Bottesini 1839-44 között bejárta Itália összes nagyobb városát, végül a milanói Scalaban is bemutatkozott. E koncertek hatalmas, kirobbanó sikereket hoztak számára és megalapozták külföldi szerepléseinek lehetőségét is. Itáliában ismert volt a neve, külföldön még nem csengett olyan jól, mint hangszere. Ezen változtatandó, Bécsben, majd Triesztben lépett föl, ahol hatalmas ünneplésben volt része. Különös jelentősége volt bécsi sikerének, ahol Dragonetti, Pischlberger, Sperger és Hindle után már műértő közönséggel találta magát szemközt. Megmérettetett a nagyokkal és ő is nehéznek találtatott!!Odahaza először a bresciai, majd a veronai színházakban dolgozott. Később Velencében a San Benedetto színház tagja lett, mint első bőgős. Itt ismerkedett meg Verdivel, akivel életre szóló barátságot kötött.Bottesini alig huszonhárom éves volt, amikor 1846-ban a kubai Havanna Tacon színházához szerződött, mint karmester és ezzel megkezdődött diadalútja három földrész: Amerika, Afrika, Európa színpadain. Néhány évig dolgozott Havannában, itt írta meg első operáját a Cristoforo Colombo-t, melyet sikerrel mutattak be. Közben nagybőgősként rendszeresen koncertezett az Egyesült Államokban és Mexikóban.A következő évben Angliában é Skóciában hangversenyzett, első londoni fellépésére 1849. június 26-án került sor. Ekkor kezdődött el az a korszaka, melyben állandóan utazott szerte a világban és számtalan, nagy sikerű koncertet adott, melyek világhírét alapozták meg. 1853-ban ismét a tengeren túl, Mexikóban találjuk a Santa Ana színház karmestereként. Következő évben Párizsban az Olasz Színház tagja volt, de közben, ahogy ideje engedte, ismét állandóan koncertezett. Sokszor járt Németországban is, hol mint koncertező művész, hol mint karmester. Németországban kedvenc tartózkodási helye Baden-Baden volt, ahová az évek során mindig visszatért és ahol koncertjein mindig páratlan ünneplésben részesítették. A kortárs szem- és fültanuk visszaemlékezései szerint még Paganininek sem jutott ki nagyobb ünneplés. További utazásai során bejárta Spanyolországot és fellépett Monacóban is. 1866-1889 1866. január 15-én Budapesten adott koncertet és még ugyanebben az évben Szentpétervárott a cári udvarban Anton Rubinsteinnel közös műsor keretében lépett fel. 1870-71-ben Londonban lakott, ahol mint szólista és karmester, tovább halmozta sikereit.1871 második felében Kairóban a Khedivia színházhoz szerződött, és itt dolgozott hét éven át mint karmester. Alig érkezett oda, 1871 decemberében már Verdi Aidáját vezényelhette, mivel idős barátja, a komponista, megbetegedett. Közben bemutatták legjobb színpadi művét, a Boito szövegére készült Ero e Leandro című operát. Ez Torinóban is színre került és a legnagyobb zeneszerzői sikert jelentette Bottesini számára. Ugyancsak Torinóban mutatták be 1880-ban La regina di Nepal című operáját is. Bottesini még Verdi árnyékában is hazájának ismert operaszerzője volt.Közben 1879-ben ismét amerikai hangversenykörúton vett részt. Páralan sikereinek következtében világszerte a ?nagybőgő Paganinije?-ként emlegették. 1888-ban fejezte be világjáró művészi, karmesteri és zeneszerzői pályafutását. Verdi javaslatára visszavonult Parmába, ahol a konzervatórium igazgatói állását foglalta el. Ugyanitt halt meg egy évvel később, 1889. július 7-én. A parmai temetőben Paganini szomszédságában van eltemetve. Szülővárosában, Cremában 1901-ben nagy emlékünnepség keretében avatták fel mellszobrát. Előadásmódja Jelentős karmesteri és zeneszerzői tevékenysége mellett is mindig elsősorban a nagybőgő művésze maradt. Kritikusai csak felsőfokú jelzőket használtak művészetének jellemzésére. Játékának legfontosabb jegyei voltak:? Leírhatatlan könnyedség? Nagy, színes, szép hang? Szárnyaló technika? Kifogástalan zenei ízlés? Remek frazírozás? Hangtisztaság? Finomság? Tökéletes üveghang játékElőadása külön érdekességének számított, hogy a hangszer általában kissé elhanyagolt mély fekvéseit is gyakran és szívesen használta. A korabeli sajtó rendszeresen foglalkozott munkájával. Egyetlen párizsi újság 1865-ben, egyetlen év alatt huszonkilencszer adott tudósítást Bottesiniről. A milánói Gazetta Musicale 1849. szeptember 9-i számában megírta, hogy Bottesininek gyakran olyan ünneplésben volt része, amilyenben csak Elssler Fanny, a híres táncosnő dicsekedhetett. Egy francia újság szerint Bottesini életműve új korszakot nyitott a nagybőgőzés történetében. És valóban így is van. Dragonetti után Bottesini jelentette a további előrelépést a hangszer művészetének kiteljesülése felé. Ugyanez az újság Paganinivel párhuzamba állítva Bottesini teljesítményét a hegedűsnél még csodálatra méltóbbnak ítéli, figyelembe véve a hangszer hatalmas és kényelmetlen szerényebb lehetőségeit. Kétségtelen ugyanis, hogy szépen és jól eljátszani valamit pl. hegedűn nehéz lehet. De ugyanezt nagybőgőn még sokkal nehezebb! Bécsben Eduard Hanslick Bottesini technikáját bravúrosnak és páratlannak titulálja. A mester francia vonófogásmóddal játszott és a vékony húrokat kedvelte, azokat jól beolajozva használta. MűveiOperák:? Cristoforo Colombo 1848.? Ero e Leandro? La Regina di Nepal? L?assedio di Firenze 1856.? Il diavolo della notte 1858.? Marion Delorme 1862.? Vinciguerra 1870.? Azaele, Cedar 1880? Graziella, La torre di Babele, Ali Baba 1871Requiemjét 1880-ban Torinoban mutatták be. A Vinziguerra Párizsban negyvenszer került előadásra. Az Ali Babát Budapesten 1913-ban a Városi Színházban mutatták be.Fontos még: rengeteg nagybőgő mű!!!2 bőgős versenyDuókoncertekElőadási darabokOpera parafrázisok2 koncertKamara darabokÉnekes szólamot kísérő darabok Pedagógia Bottesini pedagógiai művei közül elsősorban kétrészes iskolája jelentős. Ezt a háromhúros, kvarthangolású nagybőgő számára készítette. Ő is 1,3,4, ujjazatot használt A-D-G hangolásban. A menzúrát 15 illetve az üveghangokkal együtt 24 fekvésre osztotta be. A munka második kötetének címe: A nagybőgő mint szólóhangszer- Játék a húr második felén (capo tasto), a hüvelykfekvés és az üveghang iskolája. Érdekes volt egyéni véleménye a háromhúros, illetve négyhúros nagybőgővel kapcsolatban. Szerinte a negyedik húr kiterjeszti ugyan a hangterjedelmet lefelé egy kvarttal, egyszersmind azonban károsan befolyásolja, csökkenti a hangerőt, rontja a hangzást. Ez a néhány hang, amit szólójátékban egyébként is alig használnak, több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Bottesini 1958-ban a Caimmi által készített E-húros kiegészítéssel jelent meg. Etüdöket is komponált a nagybőgő számára. Nagybőgőre írt műveihez mindig írt zongora- néha zenekari kíséretet is.Pedagógiai tevékenységet nem folytatott, ami zsúfolt élete mellett nem is meglepő. Madenski szerint Carmelo Franchi volt egyetlen tanítványa, de erről további részleteket nem tudunk. A kamarazenében jelentősebb partnerei Henri Vieuxtemps, Henryk Wienawsky és paganini tanítványa, E.C. Sivori voltak.


 

Richter, Johann Christoph
(1720-?) Drezdában 1741-től udvari muzsikus volt.


 

Jefremov, Sz.
Az 1970-es években a Moszkvai Szimfonikus Zenekar tagja volt.


 
Krüger, Georg
(1868-?) kezdetben Hamburgban működött szólistaként, majd 1903-tól a weimari konzervatórium tanára lett. Kitűnő tanítványa volt Karl Querengasser.


 

Kriegel, Gheorghe
Bukarestben a Gheorghe Enescu Zenekar tagja.