Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. október 18., szerda, Lukács napja van.     Kapcsolat  Támogatás

Lebeda, Viktor

Szlovák nagybőgős,1983-ban részt vett a markneukircheni nemzetközi versenyen.

 
Ancicka, Alexandr
cseh nagybőgős; a XVIII-XIX. század fordulóján a virtuóz nagybőgőjáték egyik előfutára volt.


 
Housé, Václav
A régebbi szakirodalomban neve mindenütt Wenzel Hauseként szerepel, és ő maga is ezt a nevet használta. Raudnitzban (Csehország) született 1764. november l-jén. Kezdetben segédtanító volt, majd 1792-től hegedűs Lobkowitz herceg zenekarában. Később nagybőgős lett Prágában, utóbb a konzervatórium első tanára.Arra nézve, hogy mikor, kitől tanult nagybőgőzni, nincsenek adataink. Housé maga is említést tesz Natterről, aki azonban 1780-ban meghalt. Housé azonban ekkor még csak tizenhat éves volt és egyelőre hegedűt tanult. Ez idő tájt Grams volt a legnevesebb nagybőgős Prágában, de arról sincs adat, hogy ő lett volna Housé mestere. A legvalószínűbb feltevés, hogy autodidakta volt, ami abban az időben nem számított ritkaságnak.Életművéből legfontosabb pedagógiai tevékenysége. Hosszú, több mint harminc évig tartó munkássága során nagy számban bocsátott útjukra muzsikusokat. 1828-ban adta ki iskolájának két kötetét Drezdában. Alapvető munka ez, az első igazán szakszerű nagybőgőiskola. A bennefoglalt módszertani elvek lényegében máig érvényesek. E művében Housé lefektette a nagybőgő tanításának alapjait és rögzítette a Dragonetti által meghatározott, illetve neki tulajdonított, de korábban le nem írt szabályokat. Ezek a következők:1. A képzés alapja a négyhúros nagybőgő.2. Uralkodó a kvarthangolás: E-A-D-G.3. Az ujjazati rendszer felépítése: 1-2-4. Egy fekvés terjedelmét (a mély fekvésekben) egy egész hangban jelöli meg, és ezzel rendet teremt az eddig e téren uralkodó összevisszaságban.4. A vonót az alsó, német fogás szerint kell tartani.Housé átfogó iskolája alapos tanácsokat ad a legato, a staccato, a vibrato stb. vonatkozásaiban. Foglalkozik az üveghangtechnikával és annak zenekari alkalmazásával. Ő az első, aki a hüvelykfekvést is tanítja.1844-ben, nyolcvanéves korában adta ki iskolájának harmadik kötetét, melyet az úgynevezett Bassbariton-nak szentelt. Ezt a hangszert szemelte ki és szánta a szólójátékra A-D-G-C hangolásban, illetve egy hanggal magasabb scordaturával: H-E-A-D. Ebben alkalmazta a "művészeti ujjazatot", ahol minden ujjra egy fél hang jut, vagyis a bal kéz ujjai egy-egy kistercet fognak át. E tervezett hangszer és ujjazati rendszer nem gyökeresedett meg, nem terjedt el és alkalmazására általánosan nem került sor. Később is akadtak, akik ezzel a módszerrel próbálkoztak, de nem találtak követőkre. Így ez a hangszer és ujjazati rendszer csak hangszertörténeti kísérletnek tekinthető. Mégis, az általa kezdeményezett művészi ujjazat a későbbiekben itt-ott fellelhető változataiban ritkán ugyan, de alkalmazásra kerül. A hangszer irodalmát Housé több mint 300 etüddel gazdagította.1847-ben halt meg. Legkiválóbb tanítványa és utóda J. Hrabé volt.Másik kitűnő tanítványa FRANZ DRECHSLER.


 

Kurbatov, Mihail Mihajlovics
1905-ben született Kazanyban, és tizenöt éves korában ugyanott kezdett nagybőgőt tanulni. 1924-től a leningrádi konzervatóriumban folytatta tanulmányait, ahol 1930-ban Bujanovszkijnál végzett. 1931-től a Leningrádi Filharmonikus Zenekar tagja lett, majd 1955-től szólamvezető, s később a másodkoncertmesteri címet is elnyerte. 1945-től érdemes művész. Ugyanettől az évtől a konzervatórium tanára is lett, 1952-ben docens, majd 1967-ben professzor. Számos kitűnő tanítványai közül is kiemelkedik R. Azarhin és A. Gyenyiszov.


 

Gruyter, T. de
(1930-), a holland nagybőgőművészet kimagasló alakja, aki W. Reuling tanítványa volt. Az amszterdami Concertgebouw szólóbőgőse. Egy Francesco Linarolo által 1548-ban készített nagybőgőn játszik. Ez a legrégebbi nagybőgő, amely még ma is használatban van.


 
Slivinski, Wincent
tanítása idején a tanítványok száma igen nagy, általában évi tizenöt volt. Iskolát is szerkesztett.


 

Cavazza, Ercole
(1831-1904) Firenze, apjától tanult, aki szintén kiváló nagybőgős volt. Első volt azok közt, akik szakítottak az alsó vonófogással és a felső (francia) vonófogást honosították meg Itáliában. Iskolát szerkesztett a háromhúros nagybőgő számára. Tanítványai közül kiemelkedett Pietro Tognieri (Milánó) és Enrico Marucelli. Ez utóbbinak több szerzeményét is ismerjük.