Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. június 29., csütörtök, Péter és Pál napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Sládek, Vandelín

Sládek, Vandelín

(1851-1901) a prágai konzervatóriumban végzett 1870-ben Hrabénál, majd bátyja utódaként ott lett tanár. Kiemelkedő tanítványai J. Geissel és V Bech voltak. Etűdöket és tanulmányokat szerkesztett.

 
Morton, Mark
1990-ben az ISB (International Society of Bassits) verseny győztese. A Julliard Schoolon ő volt a második bőgős, aki a "zeneművészetek doktora" címet elnyerte. A Columbus Simphony Orchestra szólamvezetője.


 
Dereul, Lucien
(1846-?) Massard-nál végzett 1867-ben, majd még két évig Párizsban folytatta tanulmányait Labrónál. Végzése után is Párizsban maradt, és ott élt további huszonöt esztendeig. Itt kiemelkedő művészként emlékeznek meg róla. Nagybőgőre írt 45 etűdje bekerült a párizsi konzervatórium tananyagába. Ezek közül 25 eredeti, 20 pedig átirat.


 

Kelly, Alva
M. Kunze tanítványa; Bostonban az Operaház zenekarának tagja, 1899-től pedig az ottani konzervatórium tanára volt.


 

Hindle, Johann
1792-ben Bécsben született. Nagybőgőművész, virtuóz és hegedűkészítő volt. Apja, Leopold Georg Hindle ismert és jó nevű hegedűkészítő mester volt. Így az ifjú Johann már a szülői házban korán közeli kapcsolatba kerülhetett a nagybőgővel, mivel apja kitűnő nagybőgőket is készített. Később az ifjú ebben is követte apját.Hatalmas tudását önképzés útján szerezte meg, ugyanis 1803 körül, amikor elkezdhette tanulmányait a nagybőgőn, Pischlberger már aggastyán volt, Sperger pedig régen távozott Bécsből.Tudjuk, hogy 1810-ben már szólistaként működött, és a legnehezebb szólamrészeket is játszi könnyedséggel oldotta meg, ahogyan azt följegyezték róla. Az 1810 és 1830 közötti években a bécsi közönségévente hallhatta Hindle nagyszerű játékát. Különösen emlékezetesek maradtak pompás polkaváltozatai, operafantáziái és Paganinire emlékeztető koncertdarabjai. Ezek részben saját művei, részben átiratai voltak.1818-tól 1843-ig a Theater an der Wien zenekarának tagjaként működött. Közben 1821-ben Németországban turnézott, 1827-től kezdődően pedig Prágában, Lipcsében, Drezdában és Berlinben adott koncerteket. 1828. szeptember 4-ikén a bécsi Operaházban adott emlékezetes hangversenyt. Afeljegyzések szerint különösen üveghangtechnikája volt színes.Egyetlen versenyművet komponált a nagybőgő számára. Írt továbbá egy komikus operát két felvonásban (Glückliche Heimkehr eines Ton-Künstlers), valamint egy szimfóniát, vonósnégyest és egyházi műveket. 1862-ben halt meg.


 
Horn, Christian
1981-ben részt vett Markneukirchen-ben a nemzetközi versenyen.


 

Dauthage, Max
(1862-1939) Simandlnál végzett. Szintén a bécsi Operaház tagja, és Madenskivel együtt SimandI utóda volt. Legjelesebb tanítványa J. Hermann volt. Der Kontrabass und seine Geschichte című munkája kéziratban maradt. Másik zenetörténeti írását, a Der Kontrabass und seine Mannen című kötetet számos fényképpel illusztrálta, melyek a kor legjelesebb nagybőgőseit ábrázolták. Ez is kéziratban maradt, és el is veszett. Létezéséről Malaric beszámolója tanúskodik. Dauthage iskolát szerkesztett, és etűdöket is írt.