Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. augusztus 22., kedd, Menyhért és Mirjam napja van.     Kapcsolat  Támogatás

Kovtujenko, V.

Az 1970-es években a Moszkvai Szimfonikus Zenekar tagja.

 
Karr, Garry
Los Angelesben született 1941. november 20-ikán. Apja, nagyapja és a család más tagjai is nagybőgősök voltak. Családi hagyomány volt tehát ez a hangszer, amit az ifjú Garry először nagyapjától, majd Hermann Reishagentől, később Warren Benfieldtől és Stuart Sankeytől tanult.Zenei karrierje 1962-ben kezdődött, amikor már szólistaként a New York-i Filharmonikusok kíséretével és Leonard Bernstein vezényletével a televízióban lépett fel. Ezután számos koncertet adott az Egyesült Álla?mokban és Kanadában. 1964-ben európai turnén vett részt, amelynek során Németországban, Angliában, Hollandiában, Franciaországban és Svájcban koncertezett. Koncertjeit a már Kuszevickij által is használt 1612-ből származó Amati-nagybőgőn adja.Szabad idejében pedagógiai tevékenységet is végez. Így az USA-ban és Kanadában több egyetem zenei tagozatán tanított. 1967-ben alapította meg az International Institute for the String Basst a Madison Egyetem (Wisconsin) keretében. Ennek kiadványa a havonként megjelenő The Bass Sound Post című nagybőgős-szaklap.Számos hanglemez szólistája, ezeken keresztül az egész világon megismerhették briliáns játékát. Karr számos zeneszerzőt megihletett, így Alec Wilder, Günther Schuller, Hans Werner Henze s mások írtak és ajánlottak neki versenyműveket. Nevezetes repertoárszáma volt tanárának, Reishagennek Paganini Mózes-fantáziajából készült átirata.BARKER, Edwin (1956-) Tucsonban (Arizona) született, és már kilenc?éves korában megkezdte nagybőgőtanulmányait New Yorkban. 1976-ban kitüntetéssel végzett a New England Conservatory of Musicban, ahol Henry Portnoi tanítványa volt. Egyidejűleg megkapta a Chadwick-érmet is. Már tanulmányai idején tagja volt a New Yorki Filharmonikus Zenekarnak, valamint szólóbőgősként működött a Lake George Opera zenekarában. 1977-től a Boston Symphony Orchestra, majd a következő évtől kezdve a Chicago Symphony Orchestra szólóbőgőse lett. Egyidejűleg rendszeresen közreműködik a Boston Symphony Chamber Players kamarazenekarban és a kortárs zene propagálására alakult zenei csoportosulásban is.Ekkor már előadója és szakfelügyelője több amerikai konzervatórium?nak. 1981-ben meghívást kapott Bostonba az ottani szimfonikus zenekar fennállásának századik évfordulóján rendezett ünnepségekre. A díszhang?versenyen Kuszevickij ismert versenyművét játszotta, ezzel is emlékezve az együttes egykori nagynevű karmesterére. Rendszeresen koncertezik zenekari kísérettel az Egyesült Államok egész területén. Részt vett Norvégiában a Bergeni Zenei Fesztiválon. New Yorkban 1984. május 2-ikán a Carnegie Recital Hallban adott koncertjének műsora: E. Bloch: Ima a Zsidó életből című ciklusból, Schubert: Arpeggione-szonáta, H. W. Henze: S. Biagio 9 Agosto ore 1207, G. Bottesini: h-moll nagybőgőverseny.Kritikusai igen kedvezően értékelik művészetét: The Boston Globe, 1981: ?Ő rendelkezik mindazzal, ami egy nagy művészre jellemző: tónus, technika, temperamentum, nyugalom, kitűnő ritmus és remek koncep?ció. " The Boston Globe, 1982: ?Játéka beszédes, lírai, abszolút biztos, frazírozása hajlékony és természetes, akár egy nagy énekesé."NEUBERT, David Kaliforniában nőtt fel. Az Eastman School of Musicban és a Texasi Egyetemen (Austin) tanult, majd több zenekar szólamvezetője volt. Szólistaként is fellép, és több hanglemezt is készített már. 1984 óta a Texasi Egyetem professzora, de sok más helyen is vezet mesterkurzusokat. A világszerte mintegy 2500 nagybőgőst egyesítő Nemzetközi Nagybőgős Társaság elnöke.


 
Planyavsky, Alfred
(1924-) zenei pályafutását tizenegy éves korában a Wiener Sangerknaben kórusában kezdte el, melynek öt évig (1933-1938) volt tagja. Az 1941 és 1946 közötti években katonai szolgálatot teljesített, illetve hadifogságban volt. Főiskolai tanulmányait a Bécsi Zeneakadémián csak 1946-ban kezdte el és 1952-ben fejezte be. Itt éneket és nagybőgőt tanult. A hangszeren J. Krump volt a tanára, akinél kitüntetéssel végzett. Az 1950 és 1953 közötti években a Wiener Kammerorchester szólistája volt, majd 1954-től a Bécsi Szimfonikusok, illetve 1955-től a bécsi Operaház zenekarának is tagja lett. 1967-től a Bécsi Filharmonikusok zenekarában is játszott. Az 1958 és 1968 közötti években pedagógiai tevékenységet is folytatott, amikor is nagybőgőt tanított magántanárként. Ugyanebben az időben a Wiener Sangerknaben korrepetitora is volt.1952 óta számos cikket, tanulmányt, értekezést közölt mind osztrák, mind külföldi szaklapokban. 1970-ben adta közre Geschichte des Kontrabasses című főművét, mely több mint ötszáz oldalon a nagybőgő történetével foglalkozó eddig ismert legjelentősebb kötet. A monográfia második, bővített kiadása 1984-ben jelent meg. Planyavsky 1974-ben Bécsben megalapította a Wiener Kontrabassarchivot.


 

Wallner, Kurt
svájci nagybőgős, Schubert Pisztrángötöse egyik felvételének közreműködője. Több darabot írt nagybőgőre.


 

Bauer, Matthias
1959-ben született. Nagybőgőtanulmányait a Hochschule für Musik "Hanns Eisler"Berlin-ben kezdte el. 1980-1988-ig Lyonban tanult, ott számos rpojetben vett részt. 1988-1991 Kölnben tartózkodik. 1991-től Berlinben tanít, szólózik és kamarazenél.


 
Imbert, Luis Gomez
Az egyik legismertebb latin-amerikai bőgős, az úl latin-amerikai zene bajnoka, több mint száz mű megrendelője és bemutatója. Rendszeresen turnézik a Duo Molieroval. Ő az első bőgős aki művész diplomát kapott a Northwestern Egyetemen.Miamiban a Floridai Nemzetközi Egyetemen tanít.


 

Rakov, Lev Vlagyimirovics
1926-ban született Gorkijban. Alapfokú tanulmányait V I. Bjelovnál kezdte el, V. Bergmannál folytatta, végül 1942-től Homenko tanítványa lett, akinél 1948-ban végzett, kitűnő eredménnyel. Már 1947-től zenekarban játszott, 1949-től a moszkvai Rádiózenekar tagja lett. Szokás szerint ő is az utolsó pultnál kezdte, de hamarosan szólamvezetői, majd másodkoncertmesteri címet kapott. Szólistaként is fellépett, többnyire rádiókoncerteken.Tanári tevékenységét 1948-ban kezdte meg egy moszkvai zeneiskolában, 1976-tól pedig a moszkvai konzervatórium tanára lett. A nagybőgő története és metodikája című, 1974-ben Moszkvában megjelent kötet egyik szerzője volt. 1978-ban iskolát adott ki, amely mindkét vonófogással részletesen foglalkozik. 1981-ben zenetudományból doktorált, disszertációjának címe: A nagybőgő a XIX-XX. század szimfonikus, opera- és kamarazenéjében volt. A szovjet nagybőgőművészet című munkája az 1926 és 1984 közötti évek történetét dolgozza fel. 1986-ban kiadott kottája a XIX-XX. századi világhírű szerzők szólóművei a nagybőgő számára címet viseli. Chrestomatie című gyűjteményéből eddig három kötet jelent meg. Ez szovjet és más szerzők műveinek nagybőgőre készült átiratait tartalmazza. Szovjet szerzők művei nagybőgőre című katalógusa hazájában közismert alapmunka. Etűdöket és hangsoriskolát is szerkesztett.Már eddig is számos kitűnő nagybőgőst nevelt fel, akik a legrangosabb zenekarok tagjai, illetve pedagógusok lettek. Széles körű kiadói tevékenységet folytatott a Szovjet Zeneműkiadó Vállalat keretében, és -akárcsak mestere, Homenko - részt vett a nagybőgőről szóló kiadványok lektorálásában is.