Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. június 26., hétfő, János és Pál napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Beljakov, Vlagyimir Mihajlovics

Beljakov, Vlagyimir Mihajlovics

Feltöltés alatt...

 
Breuer, Paul
(1918-) Köln: német nagybőgős, szólista. Több kompozíciója is ismert a nagybőgő számára. Operája: Die freundlichen Nachbarn.


 
Petermann, Gustav
Német nagybőgős Heidelbergben; 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja volt.


 

Gregora, Frantisek
(Franz) 1819-ben született Netolicichben (Morvaország). Az első zenei útbaigazításokat a helybeli kántortól kapta, akitől hegedűt és zongorát tanult. Tizenhatéves korától Ceské Budejovicében folytatta tanulmányait, melyeket összhangzattannal és ellenponttannal egészített ki. 1843-ban felvették a bécsi konzervatóriumba, ott A. Sláma tanítványa lett, akitől nagybőgőt és harsonát tanult. 1847-ben végzett, és Beethoven-ezüstéremmel tüntették ki. Életének legnagyobb részét Pisekben töltötte, ahol a dóm orgonistája és karmestere volt, továbbá zenetanár és szerző. Azarhin szerint virtuóz nagybőgősnek számított. 1887-ben halt meg.Széles körű zeneszerzői tevékenységének legnagyobb része az egyházi zene területére esett, de írt színházi zenét, kamarazenét és kórusműveket is. Kitűnő nagybőgősként e hangszer irodalmát is gyarapította. Hét etüdje SimandI normál bőgőre való átdolgozásában ma is közkézen forog. Nagybőgőre írt műveit ugyanis eredetileg mind A-D-G-C hangolású bőgőre írta, minthogy feltehetőleg Housé példája nyomán ő is ezt tarthatta legalkalmasabbnak a nagybőgő virtuóz megszólaltatására. E művek nagy részét SimandI normál hangolású nagybőgőre dolgozta át, és manapság ebben a formában használatosak. Gregora néhány zeneelméleti munkát és tankönyvet is írt.


 

Hindle, Johann
1792-ben Bécsben született. Nagybőgőművész, virtuóz és hegedűkészítő volt. Apja, Leopold Georg Hindle ismert és jó nevű hegedűkészítő mester volt. Így az ifjú Johann már a szülői házban korán közeli kapcsolatba kerülhetett a nagybőgővel, mivel apja kitűnő nagybőgőket is készített. Később az ifjú ebben is követte apját.Hatalmas tudását önképzés útján szerezte meg, ugyanis 1803 körül, amikor elkezdhette tanulmányait a nagybőgőn, Pischlberger már aggastyán volt, Sperger pedig régen távozott Bécsből.Tudjuk, hogy 1810-ben már szólistaként működött, és a legnehezebb szólamrészeket is játszi könnyedséggel oldotta meg, ahogyan azt följegyezték róla. Az 1810 és 1830 közötti években a bécsi közönségévente hallhatta Hindle nagyszerű játékát. Különösen emlékezetesek maradtak pompás polkaváltozatai, operafantáziái és Paganinire emlékeztető koncertdarabjai. Ezek részben saját művei, részben átiratai voltak.1818-tól 1843-ig a Theater an der Wien zenekarának tagjaként működött. Közben 1821-ben Németországban turnézott, 1827-től kezdődően pedig Prágában, Lipcsében, Drezdában és Berlinben adott koncerteket. 1828. szeptember 4-ikén a bécsi Operaházban adott emlékezetes hangversenyt. Afeljegyzések szerint különösen üveghangtechnikája volt színes.Egyetlen versenyművet komponált a nagybőgő számára. Írt továbbá egy komikus operát két felvonásban (Glückliche Heimkehr eines Ton-Künstlers), valamint egy szimfóniát, vonósnégyest és egyházi műveket. 1862-ben halt meg.


 
Kuszevickij, Szergej Alekszandrovics
Világhírű nagybőgőművész, zeneszerző és karmester volt. Mint virtuóz szólistát Dragonetti és Bottesini méltó utódjaként tisztelhetjük. Neve legalább nyolcféle változatban ismert. Ő maga is több változatban használta aszerint,hogy Berlinben, Párizsban vagy Amerikában élt. E variánsok közül azt tekintjük hitelesnek, amelyet az orosz nyelvben használnak, ez pedig: Kuszevickij. Ezzel szemben ma hazánkban nevének legcikornyásabb, francia változata, a ?Koussevitzky" a legelterjedtebb.A Tveri kormányzóságban született 1874. július 14-ikén (a Gergely-naptár szerint 26-ikán). Édesapja iparos, de egyben nagy zenekedvelő is volt. Ebben követte őt négy fia, akik valamennyien játszottak valamilyen hangszeren. A családi zenekar rendszeresen muzsikált otthon, de különböző rendezvényeken is fellépett. Mindez azonban nem elégítette ki az ifjú Szergejt, aki elhatározta, hogy zenei pályára lép.1891 őszén három rubellel a zsebében érkezett Moszkvába. A konzervatóriumba nem vették fel, mert nem tudott fizetni. Ezért a Filharmóniai Társaság konzervatóriumába ment, ahol ingyenes volt az oktatás. Itt neves zenekari művészek vezetésével folyt a fiatalok képzése. Kuszevickij zeneelméletet kezdett tanulni, de szűkös anyagi viszonyai miatt ösztöndíjra lett volna szüksége. Ennek előfeltétele azonban egy hangszer tanulása volt. Így választotta a nagybőgőt, feltehetőleg abból az azóta is visszatérő feltevésből kiindulva, hogy e hangszer könnyen és gyorsan megtanulható. Tanára, J. Rambuszek hamarosan felismerte rendkívüli tehetségét és rátermettségét, amit azon a hangszeren árult el, amit voltképpen csak szükségből kezdett tanulni. Rambuszek keze alatt Kuszevickij rövid idő alatt kitűnő eredményeket ért el. Már 1894-ben, mindössze háromévi tanulás után nagy sikerrel lépett fel mint szólista. Többször játszotta például E. Stein Nagybőgőversenyét.Még ugyanebben az évben felvették a Nagyszínház zenekarába. Itt 1901-ben, Rambuszek halála után annak utóda lett a szólamvezetői pultnál. 1902-ben megkapta a megtisztelő szólóbőgős címet. Eközben pedig, 1900-tól tanár lett abban a konzervatóriumban, ahol maga is tanult. 1905-ben kilépett a zenekarból, és tanári állásától is megvált, mert ezeket nem tudta összeegyeztetni a rendszeres hangversenyzéssel.Az első igazi nagy elismerést 1901. március 25-ikén kapta, amikor a moszkvai német klubban rendezett hangversenyen lépett fel zenekari kísérettel. A zenekarkíséretes fellépés minden szólista életében a lehető legmagasabb szakmai elismerést is jelenti egyben. Kuszevickijt ezután gyakran hívták meg a Filharmóniai Zenekar hangversenyeire szólistának. Ekkoriban kezdte meg zeneszerzői tevékenységét is.1902-ben adta első teljes estét betöltő hangversenyét, és mindjárt óriási sikert aratott. Legszívesebben Handel és Mozart arra alkalmas műveit játszotta átiratban, így például Mozart Fagottversenyét. 1905-től természetesen állandó műsorszáma volt saját szerzeménye, a fisz-moll koncert, melyet a világ minden részén azóta is gyakran előadnak. A továbbiakban gyakran lépett fel a kor leghíresebb művészeivel, így Saljapinnal, Rahmanyinovval és másokkal. (Egy tréfás fénykép is fennmaradt, melyen Saljapin bőgőzik, Kuszevickij pedig énekel.)A századfordulón Kuszevickij csodálatos eredményeket ért el. Hatalmas kezei ideálisak voltak az akkori nagyméretű nagybőgőkön való játékra. Azonban gyenge fizikuma miatt hamar elfáradt, gyakran állandó kézfájással küszködött. Emiatt hihetetlen erőfeszítésébe került az állandó gyakorlás. Mindezek ellenére gyönyörűen és utánozhatatlanul kezelte a hangszert. Különösen jobbkéz-technikája volt kitűnő. Érdekes, hogy még tapasztalt, rutinos művész korában is állandó izgalommal, sőt rettegéssel lépett színpadra.1903-ban nagy sikerű európai turnét tett, amelynek keretében fellépett Prágában, Berlinben, Londonban, Párizsban, Lipcsében, Budapesten és másutt is. 1905-ben Németországba utazott, hogy ott karmesteri gyakorlatot szerezzen. Oskar Fried és a magyar származású Arthur Nikitsch voltak mesterei. A Zeneakadémia hallgatóiból szervezett nagy lelkesedéssel zenekart, melyet ő vezényelt. Karmesteri pályafutása így Berlinben kezdődött. Közben állandóan koncertezett nagybőgőművészként is.1905-ben megnősült, egy jómódú teakereskedő leányát, fiatalja Uszkovát vette feleségül. 1909-ben megalapította az Orosz Zeneműkiadót, amelynek kiadványai az Editions Russes de la Musique felirattal kerültek forgalomban. Ennek révén került kapcsolatba Prokofjevvel, Rahmanyinovval, Szkrjabinnal, Stravinskyvel és másokkal.Hazatérve saját zenekart szervezett Moszkvában is. Ettől az időponttól kezdve főképp karmesterként tevékenykedett, és mind ritkábban lépett fel nagybőgőművészként. Oroszországban utolsó koncertjét 1916-ban adta. Zenekarával Moszkvában és az egész országban kiterjedt koncertező tevékenységet fejtett ki. Fesztiválokat rendezett, amelyeken fiatal orosz komponisták és korabeli külföldi avantgárd zeneszerzők műveit vezényelte, propagálta. Zenekarával több ízben - először 1910-ben, majd 1912-ben és 1914-ben - végighajózott a Volgán, és meg-megállva koncerteket adott olyan helyeken is, ahol azelőtt még sohasem járt szimfonikus zenekar.1920-ban végleg elhagyta hazáját, Párizsban telepedett meg. Itt évenként rendszeres koncertsorozatokat indított, ezek voltak az úgynevezett Koussevitzky-koncertek. 1924-ben búcsút mondott az Óvilágnak, és Amerikába ment, ahol a Boston Symphony Orchestra vezetőjeként dolgozott tovább. Neve a modern zene nagy mecénásaként is fennmaradt. Karmesterként sokat tett a kortárs művek népszerűsítéséért. Számos új alkotás született Kuszevickij felkérésére. Ravel az ő megbízásából hangszerelte meg Muszorgszkij Egy kiállítás képei című zongoraciklusát. Ugyancsak Kuszevickij felkérésére írta Honegger a Pacific 231 -et, valamint Stravinsky a Zsoltárszimfóniat, Bartók szintén Kuszevickij megrendelésére komponálta 1943-ban Concerto-ját. Néhányszor fellépett még nagybőgőművészként is, utolsó hangversenye 1929. október 22-ikén volt Bostonban. Cyrus Durgin amerikai kritikus szerint Kuszevickij Dragonetti és Bottesini egyetlen méltó utóda: ?A magas fekvésben nagybőgőjének hangja úgy csengett mint egy gordonkáé, és üveghangjait csodás szépséggel varázsolta elő." Kuszevickij ját?kát számos hanglemez őrzi. A már említett fisz-moll koncerten kívül még több kisebb-nagyobb előadási darabbal állított magának maradandó emlékművet.Pelczar szerint Kuszevickijnek egy 1612-ből származó Amati-bőgője volt, de nem tudni pontosan, melyik Amatiról van szó. Az évszámból ítélve Hieronymus (Girolamo) vagy Nicolo lehetett a hangszer készítője. Ezen kívül egy eredeti Guarneri bőgő is volt a birtokában, azonban hangvers?nyein mindig egy Glaesel-Herbig (Markneukirchen 1889) készítette hangszeren játszott. Játékának fő jellemzői voltak a virtuozitás, a csodálatosan szép hang és a rendkívüli muzikalitás.1940-ben Berkshire-ben zenei központot hozott létre, ahol nyaranként fiatal, tehetséges muzsikusok továbbképzésen vesznek részt. Ennek keretében hathetes tanfolyamot szerveznek karmesterek, hangszeres előadók, zeneszerzők és énekesek részére. A karmesteri osztályt évekig maga Kuszevickij vezette. Itt került kapcsolatba Leonard Bernsteinnel, aki az elsők közt jelentkezett e tanfolyamra, és hamarosan Kuszevickij legkedvesebb tanítványa lett. Bernstein sokat vett át vezénylési technikájából, és Kuszevickij őt tekintette utódának, életműve folytatójának. Bernstein II. szimfóniájának ősbemutatóját Kuszevickij vezényelte 1949-ben Bostonban. Bernstein 1955-ben született fiát Kuszevickijre emlékezve Alexander Sergenek nevezte el.Kuszevickij 1929-ben a Harvard egyetemen irodalmi doktorátust szerzett. Ezenkívül még számos egyetem tisztelte meg díszdoktori Címmel (1926 Brown, 1937 Yale, 1943 Boston). 1924-től a becsületrend lovagja volt, majd 1930-ban a tiszti, 1936-ban pedig a parancsnoki fokozatot is megkapta.Kuszevickij 1947-ben ismét megházasodott, és Olga Naumovát, első felesége unokatestvérét vette nőül. Gyermeke egyik házasságából sem született. 1951. június 4-ikén halt meg.


 

Gruyter, T. de
(1930-), a holland nagybőgőművészet kimagasló alakja, aki W. Reuling tanítványa volt. Az amszterdami Concertgebouw szólóbőgőse. Egy Francesco Linarolo által 1548-ban készített nagybőgőn játszik. Ez a legrégebbi nagybőgő, amely még ma is használatban van.