Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. szeptember 26., kedd, Jusztina napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Pfannerer, Ferdinand

Pfannerer, Ferdinand

Svájci nagybőgős Luzernben; 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja volt.

 
Kneifer, Thomas
Német származású nagybőgős Hágában; 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja volt.


 
Pimenov, Jevgenyij
(1924-) orosz nagybőgős szólista.


 

Andrejev, Leopold Georgijevics
1923-ban született Moszkvában. Apja hegedűs, anyja énekesnő volt. Kitűnő zenekari muzsikusként és szó?istaként vált ismertté. Tízéves korában kezdett gordonkát tanulni. A II. világháború miatt azonban meg kellett szakítania tanulmányait, és csak 1947-ben szerelhetett le. Ekkor folytatta félbeszakított tanulmányait. 1948-ban Homenkónál nagybőgőzni kezdett, s hamarosan kitűnt képességeivel és eredményeivel. Már főiskolás korában fellépett szólistaként a rádióban. Diplomakoncertjén 1953-ban többek közt Glier ismert művét, a Prelűd, scherzo és tarantella-t játszotta, s ennek virtuóz előadásáért kitűnő minősítést kapott. A koncerten a zeneszerző is jelen volt, aki teljes megelégedését fejezte ki Andrejevnek. Ezt megelőzően, már 1951-től a moszkvai Rádiózenekar tagja lett, ahol 1966-tól szólamvezető és szólóbőgős címet kapott. Egyidejűleg a Moszkvai Kamarazenekarnak is tagja volt. A kamarazenélés művészi tevékenységének jelentős ága. Számos koncertjén léphetett fel nagyzenekari kísérettel, nagynevű karmesterek közreműködésével. Széles repertoárjában a nagybőgő irodalmának legjelentősebb művei mind helyet kaptak. Játékának legfontosabb jellemzői a szép hang és a virtuóz technika. Nagy sikert aratott Saint-Saens Gordonkaverseny-ének előadása 1966-ban, eredeti hangnemben és normál, zenekari hangolású nagybőgőn. Ő mutatta be a Szovjetunióban Tubin Nagybőgőverseny-ét 1968. június 5-ikén. Andrejev francia vonófogással játszik. Pedagógiai tevékenységet is folytat. Jeles tanítványa A. I. Balentyij.


 

Bonica, padre
Palermoban szerzetes és műkedvelő nagybőgős volt. Legkitűnőbb tanítványa és utóda:BARBERI, Francesco de


 
Bernier, Francois
A XIX. században Párizsban nagybőgős és pedagógus volt; iskolát is írt.


 

Homenko, Vlagyimir Vlagyimirovics
1915-ben született Belorussziában. Önképzés útján eleinte cimbalmozni, majd zeneelméletet és zeneszerzést tanult. A nagybőgőt I. G. Szolodcsenkónál kezdte tanulni. 1936-tól 1938-ig a moszkvai konzervatóriumban Miluskin tanítványa volt. Ezt követően néhány hónapig Gertovicsnál tanult, majd Kozolupovnál végzett.1938-tól a Nagyszínház tagja, majd 1942-től a moszkvai Rádiózenekar szólóbőgőse lett. Ugyanettől az évtől lett a moszkvai Filharmóniai Konzervatórium tanára, majd 1964-től professzora. Legjelesebb tanítványai 1. Prohorov, L. Andrejev, L. Rakov, I. Jefremov, K. Nazarova voltak.Skála- és arpeggio-gyakorlatokat írt, továbbá számos átiratot is készített. Ezek öt kötetben jelentek meg. Alapfokú iskolát is szerkesztett. A nagybőgő története és metodikája című kötet (Moszkva 1974) egyik szerzője, azon belül A nagybőgőtanítás módszertanának alapjai című rész írója volt. Széles skálájú lektoráló munkásságot folytatott. A Szovjetunióban a nagybőgő számára megjelenő művek nagy része az ő kezein ment keresztül.