Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. november 20., hétfő, Jolán napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Pfannerer, Ferdinand

Pfannerer, Ferdinand

Svájci nagybőgős Luzernben; 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja volt.

 
Bech, Václav
(Wenzel) (1877-1936) cseh nagybőgős és pedagógus volt. A prágai konzervatóriumban végzett V. Sládeknél, miután 1891 és 1897 között a tanítványa volt. Ezután Grazban lett színházi muzsikus, majd 1902-től Prágában a Cseh Filharmonikusok szólóbőgőseként működött. Virtuóz nagybőgős volt, és így szólistaként is gyakran fellépett. Jan Kubelik hegedűművésszel közös hangverseny körutat tett Angliában, de koncertezett Oroszországban, Lengyelországban és Finnországban is. 1902 októberétől a Varsói Filharmonikus Zenekar szólóbőgőse lett, de közben gyakran részt vett a Bayreuthi Ünnepi Játékokon is. 1908-tól a szentpétervári színház Zsdanov távozásával megüresedett első nagybőgősi állását kapta meg. A szentpétervári konzervatóriumban 1909-től lett Zsdanov utóda. 1914-ben, az első világháború kitörésekor minden ottani tevékenységet félbeszakítva visszatért hazájába. Itt 1919-től 1936-ig a brnói konzervatórium tanára lett. Kiemelkedő tanítványa volt J. Ventruba. 1909-ben Technikai gyakorlatok és 1924-ben Technikai és praktikus iskola címen két-két pedagógiai művet jelentetett meg.


 
Moser, Baldur
A Staatskapelle Berlin zenekarának tagja.


 

Ventruba, Julius
(1903-?) morva nagybőgős és pedagógus, aki V. Bech tanítványa volt az 1920-1926-os években. 1927 és 1954 között zenekari muzsikusként dolgozott, de közben rendszeresen koncertezett is. 1954-től 1978-ig a brnói főiskola tanára volt, ahol számos kitűnő tanítványt nevelt fel. Iskolát szerkesztett a nagybőgő számára, eredeti szerzeményeket is írt, és átiratokat is készített.


 

Stoll, Klaus
A nagybőgő jelenkori művészetének történetében nagybetűs címet érdemel a legjobbak közül is kiemelkedő Klaus Stoll.Nagybőgős fiaként született 1943-ban, és az első leckét tizenkét éves korában kapta apjától. Egy év elmúltával Heinz Deteringnél folytatta, és nála is fejezte be tanulmányait. Már tizenöt éves korában zenekarban játszott, 1965-ben pedig felvették a Berlini Filharmonikusokhoz, ahol két év elmúltával szólónagybőgős lett.Még ugyanebben az évben megkezdte koncertező tevékenységét. Műsorán elsősorban klasszikusok szerepelnek, de repertoárja igen széles skálájú. Eddig több mint ötven kortárs zenei darabot mutatott be. Az1969 és 1984 közötti években több mint 250 művet játszott el hangversenyein, a rádióban és a televízióban. Így szólóműveket Abeztől, Henzé-től, Holmboe-tól, Mainardtól, Paganinitől, zongorakíséretes kompozíciókat Dittersdorftól, Cimadortól, Bottesinitől, Vanhaltól, Hoffmeistertől, Skalkottastól, Edertől, írt mű előadásában részt vett.Csak egy önálló monográfiában lehetne megkísérelni összes koncertjénEurópában. Fellépett Németországban, Angliában, Dániában, Luxemburgban, Spanyolországban és Japánban is. Ugyanezen országok, valamint Franciaország televíziójában is bemutatkozott. Koncertjein olyan kiemelkedő zenekarok voltak partnerei, mint a Berlini Filharmonikusok, az Oslói Filharmonikusok, a bécsi ORF SzimfonikusZenekar és a salzburgi Mozarteum zenekara. Gyakran koncertezik duóban Jörg Baumann gordonkaművésszel, aki szintén kimagasló előadó. Állandó társulások Phil-harmonisches Duo Berlin név alatt lép fel.Stoll számos átiratot készített, melyeket ő maga mutatott is be. Találunk köztük nagyobb lélegzetű műveket is, például szonátákat és diverti-mentókat. Eddig tizenegy hanglemeze készült.Pedagógiai munkát is végez. 1980 óta a berlini Hochschule der Künste tanára. Rendszeresen tart mesteriskolákat, és gyakran fellép fesztiválokon is. így mesteriskolát vezetett az 1977 és 1985 köztiévekben Salzburgban, Malmőben, Arvikában, Stockholmban, Oslóban, Helsinkiben, Madridban, Montbrisonban, Baden-Badenben, Osakában, Chicagóban és Los Angelesben.Nagyszámú koncertjéről számos kritika jelent meg, amelyek mindigpozitívan, dícsérően, sőt csodálattal értékelik művészetét. Íme néhány idézet: Der Tagesspiegel, Berlin: "előadóművészi pompa", Berliner Mor-genpost: "a legmagasabb rendű Kamarazenei csemege", Arts Guardian, London: "lélegzetelállító", Salzburger Nachrichten: "mesteri, uralkodói szuverenitás", Hamburger Abendblatt: "már a csodával határos", Fono-Forum: "kifinomult hangzás és műélvezet". A Philharmonisches Duóról így írtak: Aszahi Simbun, Japán: "ők ketten csodálatos párbeszédben ajándékoztak meg a virtuóz művészet új távlataival", Der Tagesspiegel, Berlin: "Körülrajongott szín városunkban a Philharmonisches Duo. Mindketten felfokozott kedvvel játszották a zenei csattanókat, rendkívüli-kivételes hangkultúrával és mesterien kivitelezett előadói stílusban." Hi-fi-Stereophonie: "Hangszerük kiemelkedő mesterei. Nemcsak hibátlan tökéletességgel játszanak, hanem leírhatatlan eleganciával és utánozhatatlan bájjal."Stoll birtokában három nagybőgő van:1. Giovanni Paolo Maggini, felirata: Fecit Brescia anno 1610 (ez a hangszer állítólag Dragonetti hagyatékából származik),2. Giovanni Grancino milánói mester alkotása,3. Christoph Gottfried Hamm által 1819-ben készített nagybőgő.(A szóban forgó Maggini bőgővel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a Warnecke által közölt adatok szerint Dragonetti hagyatékában nem volt Maggini bőgő. Warnecke szerint Dragonettinek összesen négy nagybőgője volt: három Gasparo da Salo és egy Amati. Egy másik forrás szerint azonban Dragonettinek hat nagybőgője volt, s eszerint akár hiteles is lehet az előző tulajdonos megjelölése.)


 
Capoun, Alois
{1860-?) cseh nagybőgős volt; eleinte koncertezett, majd később kizárólag karmesterként működött.


 

Turner, Jefferey
A Pittsburgh Simphony Orchestra szólamvezetője, a Detroit Simphony Orchestra és az Amerikai Kamarazenekar volt tagja. A Duquesne Egyetemen tanít, 1990-ben elnyerte a Pittsburgh-i Koncerttársaság művészeti díját. Szólistaként is játszott a Pittsburg-i Szimfonikusokkal. Az 1993-ban rendezett ISB versenyen második díjat nyert. 1995-től látogató professzor az Eastman School of Music-ban.