Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. május 29., hétfő, Magdolna napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Frischmuth, Heinz

Frischmuth, Heinz

Sankt-Gallen-i nagybőgős; 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja volt.

 
Elliott, Cathy
A londoni Guildhall iskola nagybőgőtanára. Pedagógiai tárgyú publikációi jelentek meg.


 
Kotov, Ivan Ivanovics
(1950-) orosz nagybőgős; J. A. Koloszovnál végzett, és Moszkvában a Filharmonikus Zenekar tagja 1972 óta. Genfben az 1973-ban tartott nemzetközi versenyen helyezést ért el.


 

Erdmann, Paul
Nagybőgős volt Essenben, és 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja volt.


 

Guldermond, Henk
(1929-) holland nagybőgős és pedagógus Amszterdamban, és ugyanott a Concertgebouw zenekarának szólóbőgőse.


 
Spekin, Gustav
(1834-1899) Németországban született, és ugyanott kapta zenei képzését. 1861 februárjától első nagybőgős lett a moszkvai Nagyszínházban, de még ugyanebben az évben megkezdte tanári működését is. Felvette az orosz állampolgárságot, és 1867-től a konzervatórium első tanára lett. A zenekari játékkal 1897-ben felhagyott, de tanári működését egészen 1899. október l-jén bekövetkezett halálig folytatta. A moszkvai konzervatóriumban ő vezette be a német vonófogást,minthogy szülőhazájában ő maga is ezt tanulta és használta. Moszkvában - néhány kivételtől eltekintve - azóta is ezt a fogásnemet tanítják. Több mint harmincéves pedagógiai munkássága során számos kitűnő nagybőgőst képezett ki. Ezek közül a legjelentősebbek A. J. Martinov és V. N. Proszkurin voltak.


 

Planyavsky, Alfred
(1924-) zenei pályafutását tizenegy éves korában a Wiener Sangerknaben kórusában kezdte el, melynek öt évig (1933-1938) volt tagja. Az 1941 és 1946 közötti években katonai szolgálatot teljesített, illetve hadifogságban volt. Főiskolai tanulmányait a Bécsi Zeneakadémián csak 1946-ban kezdte el és 1952-ben fejezte be. Itt éneket és nagybőgőt tanult. A hangszeren J. Krump volt a tanára, akinél kitüntetéssel végzett. Az 1950 és 1953 közötti években a Wiener Kammerorchester szólistája volt, majd 1954-től a Bécsi Szimfonikusok, illetve 1955-től a bécsi Operaház zenekarának is tagja lett. 1967-től a Bécsi Filharmonikusok zenekarában is játszott. Az 1958 és 1968 közötti években pedagógiai tevékenységet is folytatott, amikor is nagybőgőt tanított magántanárként. Ugyanebben az időben a Wiener Sangerknaben korrepetitora is volt.1952 óta számos cikket, tanulmányt, értekezést közölt mind osztrák, mind külföldi szaklapokban. 1970-ben adta közre Geschichte des Kontrabasses című főművét, mely több mint ötszáz oldalon a nagybőgő történetével foglalkozó eddig ismert legjelentősebb kötet. A monográfia második, bővített kiadása 1984-ben jelent meg. Planyavsky 1974-ben Bécsben megalapította a Wiener Kontrabassarchivot.