Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. május 29., hétfő, Magdolna napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Zsdanov, Vaszilij Alekszandrovics

Zsdanov, Vaszilij Alekszandrovics

1845. augusztus 2-ikán született. Minthogy apja kántor volt, zenei tanulmányait egyházi iskolában kezdte meg. 1856-ban, tizennégy éves korában tűnt ki először jó hangjával és zenei tehetségével. Ekkor került Szentpétervárra, ahol az udvari énekkarba vették fel. Itt hamarosan Ferrero nagybőgő-osztályába került, és már alig tizenhat évesen az udvari színház zenekarának tagja lett. Mesterének, Ferrerónak halála után 1877-ben meghívták a konzervatórium megüresedett tanári állásába, s ezt azonnal el is foglalta. Amikor ezt a munkát megkezdte, Oroszországban alig akadt még irodalom a nagybőgő számára. Zsdanov nagyon sokat tett azért, hogy ezt a hiányt csökkentse. Mindenekelőtt iskolát írt, de eredeti műveket is komponált, átiratokat is készített a nagybőgő számára, továbbá nyugat-európai szerzők műveinek kiadását szorgalmazta. Legjelentősebb munkája mégis iskolája maradt, amely az első ilyen kiadvány volt Oroszországban. Ebben következetesen az olasz fekvés-ujjazatot (1-3-4) alkalmazta, ahogyan azt mesterétől tanulta. Eredeti szerzeményei közül Tarantella-ja mind pedagógiai, mind művészi szempontból igen jelentős. Tanári működése mellett 1881-től az udvari zenekarban szólamvezető is volt. Ezt az állást versenypályázat alapján kapta meg. A meghallgatáson több neves külföldi nagybőgős is játszott, de az előadott két versenymű alapján Zsdanov bizonyult a legjobbnak.Jobb keze 1897-ben megbetegedett, minthogy azonban nyugdíjat nem kaphatott, tovább kellett tanítania. Ezt a kötelezettségét 1908-ig tudta teljesíteni. 1910. június 30-ikán halt meg.

 
Hamann, Karl
nagybőgős volt Halléban; 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja lett.


 
Szulc, Henryk Kaim
(1836-1903) igen sokoldalúan képzett muzsikus volt, aki több hangszeren is játszott; egyben a varsói Operaház zenekarának tagja is volt.


 

Dimmler, Franz Anton
(1753-1819) zeneszerző és 1778-tól "kísérő", majd 1784-től nagybőgős volt a müncheni Operaházban. Sokat komponált: operákat, szimfóniákat, versenyműveket (fuvolára, oboára, klarinétra stb.), szonátákat zongorára, valamint írt egy daljátékot is. Legnagyobb sikereit balettzenéivel aratta, melyeknek száma meghaladja a százötvenet. Érdekes módon hangszerére, a nagybőgőre nem írt semmit.


 

Kovtujenko, V.
Az 1970-es években a Moszkvai Szimfonikus Zenekar tagja.


 
Novosel, Josip
(1932-) a zágrábi Zeneakadémián végzett 1961-ben M. Prosenik osztályában, ekkor a Franjo Kuhac-kitüntetést is elnyerte. Már 1957-től tanított a zágrábi zeneiskolában, és ugyanitt a Zágrábi Szimfonikus Zenekar szólónagybőgőse volt. 1970-től a zágrábi Zeneakadémia tanára lett. 1974 és 1980 között Belgrádban a Zeneakadémia professzora volt, 1980-tól Szarajevóban, majd 1983-tól Zágrábban szintén professzor. Eddig több mint 30 tanítványa végzett. Háromrészes iskolát szerkesztett és öt füzetben 47 etűdöt adott közre. Hazánkban is fellépett kitűnő tanítványa, az olasz származású Mario Belotti.


 

Balch, Georg Christoph
A XVIII. század második felében a bécsi udvari zenekar tagja volt.