Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2018. január 16., kedd, Gusztáv napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Zinovics, Vlagyimir Kuprianovics

Zinovics, Vlagyimir Kuprianovics

1912. február l-jén született. Fiatal éveiben autodidaktaként hegedülni tanult. 1931-ben került Moszkvába, ahol Miluskinnál kezdett bőgőzni. Ennek halála után egy ideig Gertovicsnál, később Kozolupovnál folytatta, majd fejezte be tanulmányait 1941-ben. Tanára kitűnő, virtuóz nagybőgősként minősítette. 1953-tól a legjobb moszkvai zenekarokban játszott, majd később gyakran szerepelt szólistaként is.Pedagógiai munkásságát 1943-ban kezdte meg Kozolupov asszisztenseként, de 1945-től már önállóan tanított. Kitűnő eredményei alapján 1949-ben docenssé nevezték ki. Tanári munkáját 1960-ban fejezte be. Több kitűnő nagybőgőst nevelt fel, köztük szerepel A. Leonov, V Seszta-kov, V. Kurnyin és V. Jeremina. Miluskin iskolájának újabb kiadásait ő dolgozta át 1961-1962-ben. Zinovics 1975-ben halt meg.

 
Gelinek, Guillaume
(1767-1832) francia nagybőgős, aki Milánóban Andreoli tanítványa volt. Fétis mint kimagasló művészt említi. 1793-tól a párizsi Opera tagja volt nagybőgősként, de hárfán is játszott. Később ugyanott karmesterként is működött. Négyhúros, kvart hangolású nagybőgőn játszott. Elméleti munkája On the bow of the Double Bass 1829-ben jelent meg Londonban.


 
Geissel, Johann
(1859-?) a prágai konzervatóriumban végzett 1879-ben V. Sládek tanítványaként. Kiváló nagybőgős, pedagógus és zeneszerző, a strassburgi Operaház tagja volt és itt is tanított. Több kitűnő versenyművet és előadási darabot komponált nagybőgőre.


 

Rakov, Lev Vlagyimirovics
1926-ban született Gorkijban. Alapfokú tanulmányait V I. Bjelovnál kezdte el, V. Bergmannál folytatta, végül 1942-től Homenko tanítványa lett, akinél 1948-ban végzett, kitűnő eredménnyel. Már 1947-től zenekarban játszott, 1949-től a moszkvai Rádiózenekar tagja lett. Szokás szerint ő is az utolsó pultnál kezdte, de hamarosan szólamvezetői, majd másodkoncertmesteri címet kapott. Szólistaként is fellépett, többnyire rádiókoncerteken.Tanári tevékenységét 1948-ban kezdte meg egy moszkvai zeneiskolában, 1976-tól pedig a moszkvai konzervatórium tanára lett. A nagybőgő története és metodikája című, 1974-ben Moszkvában megjelent kötet egyik szerzője volt. 1978-ban iskolát adott ki, amely mindkét vonófogással részletesen foglalkozik. 1981-ben zenetudományból doktorált, disszertációjának címe: A nagybőgő a XIX-XX. század szimfonikus, opera- és kamarazenéjében volt. A szovjet nagybőgőművészet című munkája az 1926 és 1984 közötti évek történetét dolgozza fel. 1986-ban kiadott kottája a XIX-XX. századi világhírű szerzők szólóművei a nagybőgő számára címet viseli. Chrestomatie című gyűjteményéből eddig három kötet jelent meg. Ez szovjet és más szerzők műveinek nagybőgőre készült átiratait tartalmazza. Szovjet szerzők művei nagybőgőre című katalógusa hazájában közismert alapmunka. Etűdöket és hangsoriskolát is szerkesztett.Már eddig is számos kitűnő nagybőgőst nevelt fel, akik a legrangosabb zenekarok tagjai, illetve pedagógusok lettek. Széles körű kiadói tevékenységet folytatott a Szovjet Zeneműkiadó Vállalat keretében, és -akárcsak mestere, Homenko - részt vett a nagybőgőről szóló kiadványok lektorálásában is.


 

Siegler, Johann Baptist
(1830-1910) német nagybőgős és pedagógus volt. A Müncheni Akadémián az olasz Bottesini-módszer alapján, háromhúros nagybőgőn, 1-3-4 ujjazattal és felső vonófogással tanított. Kitűnő tanítványa és utóda Johann Horbelt volt.


 
Opuchik, Thomas
1983-ban részt vett Markneukirchenben a nemzetközi versenyen.


 

Vozika, Ignaz
(1745-?) neve Vocika, Woschitka stb. változatokban is előfordul. "Kamaravirtuóz" volt Württembergben, Koblenzben, illetve Trierben. Többek közt 1772 augusztusában adott emlékezetes koncertet Koblenzben. 1791-ben még tagja volt a koblenzi udvari zenekarnak. Halálának időpontja nem ismeretes.Daniel Schubart német zenetudós és zeneesztéta, aki fültanúja volt Vozika egyik koncertjének, a következőket írta róla: "Kétségtelenül korunk legkitűnőbb nagybőgőse, aki óriási hangszerével koncerteket és szólókat ad elő, melyek legnagyobb részt a saját szerzeményei. Játékával a hallgatóság csodálatát kelti fel. Mély hangjai velősen csengenek. Átütő erejű hangja félelmetesen zúgva zeng, mint viharban a tölgyfa koronája. Magas hangjai ragyognak, de nem úgy mint egy szál húr, hanem mint a tenorharsona." Schubart igen eredeti ötletnek tartja, hogy valaki egy ilyen "szörnyű" hangszeren szólót játsszék. Ilyenre csak olyan kimagasló muzsikusok képesek, mint Vozika, állapítja meg végül Schubart. Vozika említett "saját szerzeményei" sajnos mind elkallódtak.