Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. szeptember 24., vasárnap, Gellért és Mercédesz napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Martinov, Alekszej Jegorovics

Martinov, Alekszej Jegorovics

(1860-1922) szinte egy időben tanított Proszkurinnal a moszkvai konzervatórium második nagybőgő osztályában. Spekinnél végzett 1885-ben. 1898-tól a konzervatóriumban dolgozott adminisztratív munkakörben, míg 1906-tól kezdődően tanárként folytatta működését 1922-ig. Mint kitűnő pedagógust professzori címmel ruházták fel. Legkitűnőbb tanítványai M. Sz. Fokin, V I. Bjelov, V I. Berg-man és M. F. Stejnke voltak.

 
Köhler, ?
Német nagybőgős, akit Albrechtsberger az első virtuózok közt említ.


 
Paradzik, Bozo
Sarajevoban kezdte meg nagybőgő tanulmányait, 1992-ben a Prágai Egyetemen végzett. 1995-től szólamvezetője a Stuttgarti Rádiózenekarnak. Rendszeres vendégművésze az Amszterdami Kocertgebouw zenekarának és aBayerischen Rundfunk zenekarának. Mesterkurzusokat tartott Amszterdamban, Michaelsteinben(2005). Számos felvételt készített.2001-től 2004-ig a Detmoldi Főiskolán tanított. 2004-től professzor Freiburgban.


 

Chaft, Navieux
(1800-?) vezette be a négyhúros nagybőgőt, melyet azonban eleinte kvinthangolásban használtak. Ez a gordonkahangolás egy oktávval mélyebb változatának felelt meg. Ennek megvolt az az előnye, hogy a gordonkások is aránylag könnyen átálltak erre a hangszerre. Hátránya volt viszont, hogy a hangszer rendkívül nehézkesen volt játszható.


 

Pischlberger, Fiedrich
Valószínűleg Bécsben, 1740 körül született. Nem tudni, hogy kitől tanult. 1764-től egy ideig Pozsonyban a püspöki zenekar tagja volt. Zenetörténeti szempontból rendkívül fontos életének az a szakasza, melyet az 1765 és 1769 közti években Nagyváradon töltött. Itt is a püspöki zenekar tagja volt, melyet ezekben az években Dittersdorf irányított.Pischlberger ragyogó virtuóz játékával nagy hatást gyakorolt Dittersdorfra, és ezzel több olyan mű megírására ösztönözte, melyekben a nagybőgő az eddigieknél sokkal fontosabb, koncertáló szerepet kapott. Ennek első eredménye az volt, hogy Dittersdorf 1766-ban megírta tizenegy szólóhangszerre komponált concertinóját, melyben az egyik hangszer a nagybőgő. Ezt a művet még ugyanazon év karácsonyán be is mutatták Nagyváradon. Nagy kár, hogy e műnek később nyoma veszett. Még ugyanezen év folyamán Dittersdorf megírta Konzertante Sinfonie in D-Dur für Viola, Kontrabass und Orchester című művét. Ez is úttörő munka. Kampfer elveszett műveit figyelmen kívül hagyva, ez a legkorábbi mű, melyben a nagybőgőnek koncertáló szerepe van, és a szólója elkülönül a tuttitól. Dittersdorf tovább ment a megkezdett úton és 1767-ben megírta a zeneirodalom első, mai értelemben is teljes versenyművét nagybőgőre Esz-dúrban. Ezt hamarosan követte a második is E-dúrban. Mindkettőhöz zenekari kíséret járul. Később komponált még egy duót brácsára és nagybőgőre.A Konzertante Sinfonie-t leszámítva nincs ugyan bizonyíték arra, hogy ezeket a műveket be is mutatták volna nyilvánosan Nagyváradon. De a rendelkezésre álló adatokból bízvást lehet erre következtetni. Találkozott ugyanis egy ragyogó nagybőgőművész és egy zeneszerző, aki egyben karmestere is volt egy zenekarnak, amely rendelkezésére áll. Az is tény, hogy az akkori nagyváradi püspök teljesen szabad kezet adott Dittersdorfnak a koncertműsorok összeállítása tekintetében. Ennek tudatában nem tévedhetünk, ha úgy gondoljuk, hogy Dittersdorf nagybőgőre írt műveit Nagyváradon be is mutatták.Nagyváradon ugyanezen időben, ugyanezen zenekarban dolgozott Wenzel (Václav) Pichl (1741-1805) mint koncertmester, hegedűs és egyben Dittersdorf tanítványa a zeneszerzés terén. Mestere nyomdokain haladva, szintén Pischlberger pompás játékától megihletve ő is írt két nagybőgőkoncertet az 1768-69-es években. Dittersdorf és Pichl koncertjeit manapság is gyakran műsorra tűzik. Ezek a művek tehát mind Pischlberger nagyszerű játékának köszönhették születésüket, aki ezzel két művészt is alkotásra ihletett. Ez is szép példája az alkotó- és az előadóművész értékesen gyümölcsöző, szerencsés találkozásainak.Nagyváradi tartózkodása után Pischlberger ismét Bécsben telepedett meg, előbb mint a püspöki zenekar, később mint a Burgtheater zenekarának tagja. 1771-től a Tonkünstler Sozietaetnek is tagja lett. Később Schikaneder színházában, a Theater an der Wien zenekarában találjuk, ahol közeli és személyes kapcsolatba került Mozarttal és baráti körével. Közreműködött A varázsfuvola 179l-es ősbemutatóján. Mozart ismerte és nagyra becsülte Pischlbergert. Ennek kétségtelen jele volt, hogy az 1791. március 8-ikán bemutatott, basszushangra és obligát nagybőgőre írt Per questa bella mano című koncertáriát (K. 612)Gerl és Pischlberger uraknak ajánlotta, akik egyben az ősbemutató szólistái is voltak. (Ezt az áriát 1920-ban L. Goedecke átdolgozta szopránra és nagybőgőre A-dúrban, egy kvinttel feljebb.) Pischlberger Bécsben több önálló koncertet adott. Így emlékezetesek és nagy sikerűek voltak 1798. december 22-iki és 23-iki fellépései.Hangszeres tudásáról fogalmat alkothatunk abból, hogy a többek közt műsorán szerepelt Hoffmeister két versenyműve is. Különösen üveghangtechnikája volt mintaszerű.Bécsben 1810 körül elhagyottan, nagy szegénységben halt meg a nagybőgő történetének ez a jelentős alakja.


 
Bartoli, Tito
aki Milánóban Caimminál végzett, és iskolákat szerkesztett, illetve etűdöket komponált a nagybőgő számára. A hangszerrel kapcsolatban könyvet is írt: Appunti di un Contrabbassista (Parma, 1939). Rómában működött, és tanított.


 

Pasquier, Vincent
(1962-) Párizsban az Operaház zenekarának tagja. Genfben egy ízben második díjat nyert, 1985-ben Markneukirchenbenpedig negyedik helyezést ért el.