Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. június 29., csütörtök, Péter és Pál napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Andrejev, Leopold Georgijevics

Andrejev, Leopold Georgijevics

1923-ban született Moszkvában. Apja hegedűs, anyja énekesnő volt. Kitűnő zenekari muzsikusként és szó?istaként vált ismertté. Tízéves korában kezdett gordonkát tanulni. A II. világháború miatt azonban meg kellett szakítania tanulmányait, és csak 1947-ben szerelhetett le. Ekkor folytatta félbeszakított tanulmányait. 1948-ban Homenkónál nagybőgőzni kezdett, s hamarosan kitűnt képességeivel és eredményeivel. Már főiskolás korában fellépett szólistaként a rádióban. Diplomakoncertjén 1953-ban többek közt Glier ismert művét, a Prelűd, scherzo és tarantella-t játszotta, s ennek virtuóz előadásáért kitűnő minősítést kapott. A koncerten a zeneszerző is jelen volt, aki teljes megelégedését fejezte ki Andrejevnek. Ezt megelőzően, már 1951-től a moszkvai Rádiózenekar tagja lett, ahol 1966-tól szólamvezető és szólóbőgős címet kapott. Egyidejűleg a Moszkvai Kamarazenekarnak is tagja volt. A kamarazenélés művészi tevékenységének jelentős ága. Számos koncertjén léphetett fel nagyzenekari kísérettel, nagynevű karmesterek közreműködésével. Széles repertoárjában a nagybőgő irodalmának legjelentősebb művei mind helyet kaptak. Játékának legfontosabb jellemzői a szép hang és a virtuóz technika. Nagy sikert aratott Saint-Saens Gordonkaverseny-ének előadása 1966-ban, eredeti hangnemben és normál, zenekari hangolású nagybőgőn. Ő mutatta be a Szovjetunióban Tubin Nagybőgőverseny-ét 1968. június 5-ikén. Andrejev francia vonófogással játszik. Pedagógiai tevékenységet is folytat. Jeles tanítványa A. I. Balentyij.

 
Hoffmann, Paul
Nagybőgős volt Halléban; 1929-ben a Kontrabassisten Bund egyik alapító tagja.


 
Vizachero, Rick
A Cincinnati Simphony Orchestra tagja, az 1993-as ISB verseny győztese.Rengeteget szólózik az USA területén.


 

Wrane, Josef
(1829-1870) Hrabé növendékeként végzett a prágai konzervatóriumban, majd 1865-től négy éven át Sláma utóda volt Bécsben.


 

Janssens, Jean Joseph
(1768-1832) holland nagybőgős, az antwerpeni Operaház zenekarának tagja volt, virtuózként is említik.


 
Richter, Johann Christoph
(1720-?) Drezdában 1741-től udvari muzsikus volt.


 

Pischlberger, Fiedrich
Valószínűleg Bécsben, 1740 körül született. Nem tudni, hogy kitől tanult. 1764-től egy ideig Pozsonyban a püspöki zenekar tagja volt. Zenetörténeti szempontból rendkívül fontos életének az a szakasza, melyet az 1765 és 1769 közti években Nagyváradon töltött. Itt is a püspöki zenekar tagja volt, melyet ezekben az években Dittersdorf irányított.Pischlberger ragyogó virtuóz játékával nagy hatást gyakorolt Dittersdorfra, és ezzel több olyan mű megírására ösztönözte, melyekben a nagybőgő az eddigieknél sokkal fontosabb, koncertáló szerepet kapott. Ennek első eredménye az volt, hogy Dittersdorf 1766-ban megírta tizenegy szólóhangszerre komponált concertinóját, melyben az egyik hangszer a nagybőgő. Ezt a művet még ugyanazon év karácsonyán be is mutatták Nagyváradon. Nagy kár, hogy e műnek később nyoma veszett. Még ugyanezen év folyamán Dittersdorf megírta Konzertante Sinfonie in D-Dur für Viola, Kontrabass und Orchester című művét. Ez is úttörő munka. Kampfer elveszett műveit figyelmen kívül hagyva, ez a legkorábbi mű, melyben a nagybőgőnek koncertáló szerepe van, és a szólója elkülönül a tuttitól. Dittersdorf tovább ment a megkezdett úton és 1767-ben megírta a zeneirodalom első, mai értelemben is teljes versenyművét nagybőgőre Esz-dúrban. Ezt hamarosan követte a második is E-dúrban. Mindkettőhöz zenekari kíséret járul. Később komponált még egy duót brácsára és nagybőgőre.A Konzertante Sinfonie-t leszámítva nincs ugyan bizonyíték arra, hogy ezeket a műveket be is mutatták volna nyilvánosan Nagyváradon. De a rendelkezésre álló adatokból bízvást lehet erre következtetni. Találkozott ugyanis egy ragyogó nagybőgőművész és egy zeneszerző, aki egyben karmestere is volt egy zenekarnak, amely rendelkezésére áll. Az is tény, hogy az akkori nagyváradi püspök teljesen szabad kezet adott Dittersdorfnak a koncertműsorok összeállítása tekintetében. Ennek tudatában nem tévedhetünk, ha úgy gondoljuk, hogy Dittersdorf nagybőgőre írt műveit Nagyváradon be is mutatták.Nagyváradon ugyanezen időben, ugyanezen zenekarban dolgozott Wenzel (Václav) Pichl (1741-1805) mint koncertmester, hegedűs és egyben Dittersdorf tanítványa a zeneszerzés terén. Mestere nyomdokain haladva, szintén Pischlberger pompás játékától megihletve ő is írt két nagybőgőkoncertet az 1768-69-es években. Dittersdorf és Pichl koncertjeit manapság is gyakran műsorra tűzik. Ezek a művek tehát mind Pischlberger nagyszerű játékának köszönhették születésüket, aki ezzel két művészt is alkotásra ihletett. Ez is szép példája az alkotó- és az előadóművész értékesen gyümölcsöző, szerencsés találkozásainak.Nagyváradi tartózkodása után Pischlberger ismét Bécsben telepedett meg, előbb mint a püspöki zenekar, később mint a Burgtheater zenekarának tagja. 1771-től a Tonkünstler Sozietaetnek is tagja lett. Később Schikaneder színházában, a Theater an der Wien zenekarában találjuk, ahol közeli és személyes kapcsolatba került Mozarttal és baráti körével. Közreműködött A varázsfuvola 179l-es ősbemutatóján. Mozart ismerte és nagyra becsülte Pischlbergert. Ennek kétségtelen jele volt, hogy az 1791. március 8-ikán bemutatott, basszushangra és obligát nagybőgőre írt Per questa bella mano című koncertáriát (K. 612)Gerl és Pischlberger uraknak ajánlotta, akik egyben az ősbemutató szólistái is voltak. (Ezt az áriát 1920-ban L. Goedecke átdolgozta szopránra és nagybőgőre A-dúrban, egy kvinttel feljebb.) Pischlberger Bécsben több önálló koncertet adott. Így emlékezetesek és nagy sikerűek voltak 1798. december 22-iki és 23-iki fellépései.Hangszeres tudásáról fogalmat alkothatunk abból, hogy a többek közt műsorán szerepelt Hoffmeister két versenyműve is. Különösen üveghangtechnikája volt mintaszerű.Bécsben 1810 körül elhagyottan, nagy szegénységben halt meg a nagybőgő történetének ez a jelentős alakja.