Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. június 29., csütörtök, Péter és Pál napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Agafanov, Dmitrij Fjodorovics

Agafanov, Dmitrij Fjodorovics

1910. október 13-ikán született Szimbirszk környéki paraszti családból. Zenei tanulmányait Szaratovban kezdte V K. Bezgyeljevnél, majd 1931-től folytatta a moszkvai konzervatóriumban Gertovicsnál, ennek távozása után pedig Miluskin osztályában fejezte be. Ezután egy ideig zenekarban dolgozott, majd hosszú éveken keresztül szólistaként koncertezett Moszkvában és szerte az országban. Többek közt előadta Saint-Saens Gordonkaversenyét, méghozzá egy nagyméretű Maggini-nagybőgőn. G-C-F-B hangolású nagybőgővel is kísérletezett. Mint nagybőgős elsőként kapta meg a Szovjetunió kiváló művésze címet. Széles repertoárjában több saját átirata is szerepelt.

 
Cesarec, Ivica
A zágrábi Nemzeti Színház szólistája.


 
Pederzani, Ezio
(1930-) olasz nagybőgőművész, szólista és pedagógus. Luigi Ratiglia tanítványa volt. A milánói Scala tagja és a konzervatórium tanára, aki napjainkban is rendszeresen koncertezik.


 

Wallner, Kurt
svájci nagybőgős, Schubert Pisztrángötöse egyik felvételének közreműködője. Több darabot írt nagybőgőre.


 

Henning, Uta
német nagybőgősnőt hasonló törekvések vezetik, mint Hruzát. Előszeretettel szólaltatja meg a régi reneszánsz muzsikát, és ezt rendszerint valamilyen historikus hangszeren teszi. Egy Stockholmban tartott fesztiválon az ott őrzött 1597-ben készült Maggini-hangszeren játszott. Véleménye szerint ez a világ egyik legértékesebb nagybőgője, mely hatalmas, telt és szép hangon, hihetetlen könnyedséggel szólal meg.


 
Stix, Otto
a bécsi Operaház vezető nagybőgőse volt, aki Bach négy gordonkaszvitjének nagybőgőre való átdolgozásával értékes munkát végzett.


 

Housé, Václav
A régebbi szakirodalomban neve mindenütt Wenzel Hauseként szerepel, és ő maga is ezt a nevet használta. Raudnitzban (Csehország) született 1764. november l-jén. Kezdetben segédtanító volt, majd 1792-től hegedűs Lobkowitz herceg zenekarában. Később nagybőgős lett Prágában, utóbb a konzervatórium első tanára.Arra nézve, hogy mikor, kitől tanult nagybőgőzni, nincsenek adataink. Housé maga is említést tesz Natterről, aki azonban 1780-ban meghalt. Housé azonban ekkor még csak tizenhat éves volt és egyelőre hegedűt tanult. Ez idő tájt Grams volt a legnevesebb nagybőgős Prágában, de arról sincs adat, hogy ő lett volna Housé mestere. A legvalószínűbb feltevés, hogy autodidakta volt, ami abban az időben nem számított ritkaságnak.Életművéből legfontosabb pedagógiai tevékenysége. Hosszú, több mint harminc évig tartó munkássága során nagy számban bocsátott útjukra muzsikusokat. 1828-ban adta ki iskolájának két kötetét Drezdában. Alapvető munka ez, az első igazán szakszerű nagybőgőiskola. A bennefoglalt módszertani elvek lényegében máig érvényesek. E művében Housé lefektette a nagybőgő tanításának alapjait és rögzítette a Dragonetti által meghatározott, illetve neki tulajdonított, de korábban le nem írt szabályokat. Ezek a következők:1. A képzés alapja a négyhúros nagybőgő.2. Uralkodó a kvarthangolás: E-A-D-G.3. Az ujjazati rendszer felépítése: 1-2-4. Egy fekvés terjedelmét (a mély fekvésekben) egy egész hangban jelöli meg, és ezzel rendet teremt az eddig e téren uralkodó összevisszaságban.4. A vonót az alsó, német fogás szerint kell tartani.Housé átfogó iskolája alapos tanácsokat ad a legato, a staccato, a vibrato stb. vonatkozásaiban. Foglalkozik az üveghangtechnikával és annak zenekari alkalmazásával. Ő az első, aki a hüvelykfekvést is tanítja.1844-ben, nyolcvanéves korában adta ki iskolájának harmadik kötetét, melyet az úgynevezett Bassbariton-nak szentelt. Ezt a hangszert szemelte ki és szánta a szólójátékra A-D-G-C hangolásban, illetve egy hanggal magasabb scordaturával: H-E-A-D. Ebben alkalmazta a "művészeti ujjazatot", ahol minden ujjra egy fél hang jut, vagyis a bal kéz ujjai egy-egy kistercet fognak át. E tervezett hangszer és ujjazati rendszer nem gyökeresedett meg, nem terjedt el és alkalmazására általánosan nem került sor. Később is akadtak, akik ezzel a módszerrel próbálkoztak, de nem találtak követőkre. Így ez a hangszer és ujjazati rendszer csak hangszertörténeti kísérletnek tekinthető. Mégis, az általa kezdeményezett művészi ujjazat a későbbiekben itt-ott fellelhető változataiban ritkán ugyan, de alkalmazásra kerül. A hangszer irodalmát Housé több mint 300 etüddel gazdagította.1847-ben halt meg. Legkiválóbb tanítványa és utóda J. Hrabé volt.Másik kitűnő tanítványa FRANZ DRECHSLER.