Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. június 29., csütörtök, Péter és Pál napja van.     Kapcsolat  Támogatás

Hakkila, Saara

finn nagybőgősnő; 1983-ban részt vett Markneukirchenben a nemzetközi versenyen.

 
Lotter, Adolf
(1870-?) a prágai konzervatóriumban végzett Sládek-nél, és Angliában kiemelkedő művészként vált ismertté. Iskolát írt a nagybőgő számára.


 
Verrimst, Victor Frederic
(1840-1893) A párizsi konzervatórium egyik jelentős alakja volt. Pedagógusként, zeneszerzőként és virtuóz nagybőgősként egyaránt számon tartották. Iskoláját 1875-ben adta ki a négyhúros nagybőgőre, és huszonöt etűdöt is fűzött hozzá. Ez utóbbit hazánkban is ismerik és tanítják. A konzervatórium évenként ismétlődő hagyományos koncertjeire öt versenyművet, három concertinót és három koncertdarabot komponált. Gounod-hoz baráti szálak fűzték, aki két nagybőgőre komponált Kis scherzo című alkotását á mon ami Verrimst felirattal ajánlotta neki. Kiemelkedő tanítványa volt E. Nanny.


 

Mirozojev, Avgyej Avramovics
(1938-) 1963-tól Szentpétervárban a Kirov Színház koncertmestere. Kompozíciókat írt a nagybőgő számára, köztük egy versenyművet, de más műfajokban is alkot.


 

Begman, Joachim
Morva nagybőgős volt Kromerizben.


 
Belotti, Mario
olasz származású jugoszláv nagybőgős. Szólista és pedagógus Belgrádban a Stankovic-féle zeneiskolában. Részt vett a Debreceni Nagybőgős Találkozón.


 

Ferrero, Giovanni
(Ivan Oszipovics) olasz származású művész 1818-ban született Saviglianóban, Szardínia szigetén. Zenei képzését Torinóban kapta. 1845-ben telepedett le Szentpétervárott, ahol önálló hangversennyel mutatkozott be, és azonnal alkalmazták is a színházi zenekarban mint első nagybőgőst. Ez időtől bontakozott ki igazán tehetsége, melyet sokoldalúan gyümölcsöztetett. 1868-tól élete végéig ő töltötte be a színház zeneigazgatói állását. Karmesterként is sikeresen működött közre mind az operában, mind a filharmóniai hangversenyeken. Az udvari énekkarban karvezetőként tevékenykedett.Közben Szentpétervárott rendszeresen adott évente egy-két koncertet. 1858-tól kezdődően évi háromhavi szabadsággal rendelkezett, és ezt mindig hazájában, Itáliában töltötte el. Ilyenkor Torinóban lépett fel mint szólista vagy karmester.Zeneszerzői tevékenységet is folytatott, és sorozatban komponálta műveit a nagybőgő számára, gyakran zenekari kísérettel. Ezekből sajnos csak egy Andante és polonéz maradt fenn az utókor számára, de ez is kiszorult a repertoárból. A közelmúltban azonban a szovjet zeneműkiadó zongorakíséretes változatban kiadta.Szentpétervárra való megérkezése után azonnal megkezdte pedagógiai tevékenységét. 1862-ben A. G. Rubinsteinnek, a konzervatórium első igazgatójának felkérésére elvállalta a nagybőgő-tanszak megszervezését és vezetését. Amikor itt tanári működését megkezdte, már jelentős pedagógiai tapasztalatokkal rendelkezett.E munkáját nagy lelkesedéssel végezte egészen haláláig. Tizenöt évig tartó tanári munkája során számos kitűnő nagybőgőst nevelt fel. E tevékenységét nagyban elősegítette, hogy Ludwig Otto szentpétervári hangszerkészítő kitűnő hangszereket bocsátott rendelkezésére. Bottesini iskolája alapján francia vonófogással tanított.Ferrero 1877. július 12-ikén halt meg.